A török időkben elpusztult Őrs falu, a mai Mány határába olvadt.

Örs nevét az oklevelek 1249-ben említik először, Vrs alakban.

1249-ben királyi birtok volt, ahol 17 királyi nép lakott, akik közül 6 "boradó" volt, fejenként évi 50 korsó bor szolgáltatással. A  adatokból kitűnik, hogy a településen és környékén már az 1200-as évek elején kiterjedt szőlőművelés, bortermelés folyhatott. Örsön élt a királyi bortermelőkön kívül a fennmaradt oklevelek alapján 7 udvarnok, és négy fő, aki a királyi udvar gazdaságának tartozott abrakot adni. A településen a felsorolt királyi népek földje, a köves, erdő és szántó összesen 20 ekényit tett ki.

1250-ben IV. Béla király a fent említett őrsi királyi földet tartozékaival együtt Istvánesztergomi érseknek adta cserébe, s határát is leiratta.

1338-ban az érseki falu határjárása megújításának ellentmondanak a Mányiak és Básztélyiak is.

Örs ma puszta, Mány határának északi részén; Alsóörspuszta, Felsőörspuszta, mely az oklevelekben leírt határjárás adatai szerint a középkori helység ezektől kissé északnyugatra kereshető.